Reneszánszát éljük a remake-ek, azaz a klasszikusok újraforgatásának idejét. De nem csak Hippolyt vagy a Meseautó kerülhet így a nézők elé, de Rákosi Mátyás, és az ő Szabad Nép-je is. Nem kell hozzá más, csak kompatibilis mentalitás, meg néhány sajtójanicsár. E sorok keverékei a pártlap 1952. március 9-i cikke, illetve a Meggyes Tamás esztergomi fideszes polgármesterről nemrég forgatott mozi mondatainak. Aki ügyesen szétválogatja, megnyerheti az élményfürdő villanyszámláját.

"Éjfélre jár. Az Akadémia utca 17. egyik ablakában még ég a villany. Rákosi elvtárs dolgozik ott."

"A polgármesteri hivatalban már sötét van. Amint látják, két ablak még világos, dolgozik a polgármester. Nincs könnyű dolga, nap, mint nap birokra hívja az acsarkodó világ. Éjszaka is dolgozik, mert a nyugalom csak ilyenkor talál rá..."

"Senki nem ismeri nála jobban, hogy mit adott hazánknak ez a nap. Ő tudja, hogy hány holdon szántottak ma a ceglédi traktorok, tudja, hogy mennyi acélt adott Csepelen a martin, örül a számtan ötösnek, és tudja, hogy teljesíteni fogják a fogadalmat a nógrádi bányászok, a pécsiek, a tataiak, a borsodiak - valamennyien."

"Esztergom határában, a polgármester úr bérelt házánál kezdjük a napot, azért nem az otthonában, mert azt a közelmúltban felgyújtották... Meggyes Tamás ennek ellenére is derűsen látja a világot..."

"Reggel amikor kigondolom, mit kéne tennem, és beérek... , öten elkapnak újabb és újabb problémakat kapok..."

"Ezerfelé ágazik a párttitkár munkája... Amikor valaki félénken bekopog a tagjelölt-könyve ügyében, barátságosan rámosolyog: Tessék csak, elvtárs, hogyne volna időm."

"A polgármester úr arra tanít minket, hogy az igazunkért ki kell állni... Néha odacsap... De nagyon jó főnök".

Eddig a rejtvény. A továbbiakra a Szabad Népben sem találtunk megfelelő sorokat, legfeljebb, ha a Tanú köszön vissza, esetleg Alfonzó "Riadó a Pitypang szállóban" című fergeteges kisfilmje.

Mert három szálloda is "épül-szépül" a városban, meg ott az élményfürdő, a polgármester azt is meglátogatja.

Az ormótlan, láthatóan félbehagyott hotelkolosszus előtt szervilizál a riporter: "az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy bemehetünk a virtuális főbejáraton". Magyarázza valaki: ott lesz a pipatórium, ahol majd Havanna-szivarokat és "konyakkal kevert miliőt" (sic!) lehet majd szívni.

A feredőben pedig rendszeres vendég a polgármester - hajbókol az igazgató (Úsznak odabenn... ha emlékszünk még Pelikán Józsefre).

Kétszer voltam itt, zordul Meggyes. Listát írok, mit csinálok, azért tudom... A helyi Pelikán kínban mentegetőzik.

Hitvall is a polgármester. A botrányokról: "Csak hamis tanú és pénz kell..." Ezt ellenfeleiről mondja, csak tudnánk, honnan ilyen jól informált.

A másik: "a bosszú az igazi kísértés...! De abba nem szabad belemenni..."

Végül még egy idézet a cikkből: "Meleg otthonokban asszonyok altatják gyerekeiket. "Mesélj, anya, mi volt azután?" "Azután Erős János egyet tapsolt a kezével, és akkor a semmiből kinőtt egy város, azután még egyet tapsolt, és a sziken teremni kezdett a rizs, azután harmadikat tapsolt és ... de hiszen neked már leragad a szemed... aludj el szépen."

Álmodj, Esztergom!

Veress Jenő / Népszava

A film: http://www.etvonline.hu/etv/index.php?dir=videotar_egy_video_oldal&video...

Egyfelől Meggyes Tamás igen messzire ment Winkfein Csaba és Tittmann János (gy)alázásában, más megvilágításban ugyanakkor a képviselők helyében köszönetet mondanék Esztergom jelenlegi polgármesterének az ingyen reklámért. A királyvárosban ritkán adatik meg MSZP-s politikusoknak, hogy a helyi média állandó szereplőivé váljanak, jóllehet úgy a Hídlap, mint az ETV, közpénzből gazdálkodik.

„Rákosi is irigyelné a módszereiket” kezdi nagyívű írását Esztergom polgármestere, aki hat oldalt engedélyezett magának a város hetilapjában, hogy a vele esett állítólagos sérelmeket felsorolja. Abban a hetilapban, amiben ellenzéki képviselők már hónapok óta nem mondhatják el véleményüket, és ami szinte csak Esztergom hihetetlen fejlődéséről szól.

A zavart, szánalmas panaszkodás, vádaskodás, annak a városvezetőnek a sirámait tartalmazza, akinek biztos szavazati többsége van a testületében, aki második teljes ciklusát tölti ilyen támogatottsággal a polgármesteri székben, akinek városába milliárdos állami és uniós támogatások érkeztek, aki minden gond nélkül hág át szabályokat, vesz semmibe bírósági határozatokat, és akinek a testületében 2 fő szocialista ül, akik közül az egyiket viszont kinevezi minden bajok okozójának.

Arról panaszkodik a város polgármestere, hogy neki mindenki az ellensége, őt üldözik, fenik rá a fogukat.

És tényleg.

Esztergom az egy főre eső botrányok számában valóban kivívta az elsőbbséget.

Azért ez elgondolkoztató.

Elnézem a „dúvad” ellenzéket. Két szocialista, egy SZDSZ, két civil, két MDF, egy két kóborló, magukat beazonosítani sem tudó képviselő.

Ők az ordasok? Nem úgy néznek ki. Nem különösen harcos típusúak, a szereplés sem annyira az esetük.

És mégis.

Lementem a hétvégén a milliárdokból felújított főterünkre, és vártam, hogy kezdődjön a pezsgő élet.

Rajtam kívül még átmentek a téren 14-en, és hárman meg is álltak.

De én csak vártam, mert a polgármesterem már tavalyelőtt megígérte, hogy ott pezsgő élet lesz.
De aztán nem lett.

Végiggondoltam, hogy mitől is lenne. Ha én vállalkozó volnék, jönnék- e ide pezsdíteni.

Arra jutottam, hogy nem jönnék.

...hogy ha már egy ilyen borzalmas dolog történt a polgármesterrel, hogy vandálok felgyújtották az épülő házát, akkor ennek legalább minden hozadékát facsarjuk ki, de hogy a rendeletek és határozatok közé is beemeljük, az már azért nekem is sok.

....aztán úgy küldi dolgozni - mondta egy ismerősöm, mikor évekkel ezelőtt meghallotta, hogy a város taníttatja a polgármestert.

Ez a barátom - mondhatom annak is azt hiszem – kiváló mestere a kétkezi szakmájának, és nem feltétlen híve a diplomának. De a szakmának, igen.

Azt gondolom én is, hogy nem a diploma teszi az embert, csak a megszerzése, az ahhoz elvezető út mutat valamit az emberből. Nem mindig az észt, hanem inkább az állhatatosságot, a kitartást, az egyenletes teljesítést, a tervszerűséget.

Egy Munkácsy kiállítás nagy dolog. Okos ötlet, image javító, meg miegymás.

Olyan nagy dolog szerintem egy város életében, hogy annak a megnyitóját én nem bíznám másra. Főleg nem Német Józsira. Nincs nekem semmi bajom az alpolgármester úrral, csak véleményem van róla. Na jó, Knappra sem bíznám.

De nem is személyekkel van nekem bajom, hanem azt is gondolom, hogy egy Munkácsyhoz polgármesteri megnyitó dukál.
Meg azokhoz az emberekhez is, akiket meghívott a jeles napra. Akik megtisztelték városunkat, és Munkácsyt.

Városházi információk szerint körlevélben intézkedtek az esztergomi városházán arról, hogy mostantól mindenki zárja a szekrényét, és ha kimegy a szobából, akkor kapcsolja ki a számítógépét.

Statárium van a városházán.

Gondolom, az „ellopatott” tanulmány miatt történik mindez.

De most már én nem értem ezt az egészet.
A polgármester azt nyilatkozta, hogy a tanulmány készítése nyílt titok volt, bárki hozzáférhetett volna.
Rendben,csináljunk úgy mintha elhinnénk.

Úgy látom én, hogy Esztergomban minden bajok okozója két ember, Nyíri Attila és Miavecz Jenő.
Ha ők nem lennének, virágoznának a virágok, a méhecskék boldogan zümmögnének ágról-ágra, a boldogság szigete lenne Esztergom.

De hiába, ezek itt vannak, összehangoltan támadássorozatot szerveznek, lopásra bujtogatnak, gyújtogatásra serkentenek, és még ki tudja, mikre vetemednek. Mint marionett figurákat dróton rángatják a város közszereplőit, megdelejezik a népeket.