Mehetünk a város határába lekvárt kapálni, ha annyi sütnivalónk nincsen, amivel képesek lennénk felmérni az erőviszonyokat. Látva a szerencsétlenkedést, Meggyes bandája jó előre dörzsölheti a tenyerét. Az ellenzéki összefogás addig tartott, amíg –, amúgy igen helyesen – a pártok egymástól függetlenül beálltak Tétényi mögé. Az egyes választókörzetekben közben önjelölt, olykor civileknek gúnyolt bohócok sokasága akarja bizonyítani, a semmirekellő, kártékony fideszes indulóval szemben ő az igazi alternatíva. Nem megy a matek, igaz? A narancsos fiúk mögé, ahogyan eddig, úgy most is beáll az Orbánt imádók jelentős csoportja (értsd: egy háromlábú hintaló is esélyesebb Fidesz-logóval a neve mellett, mint a térség legrátermettebbje, legalkalmasabbja, legszerethetőbbje). A forgatókönyv innentől: Meggyes embere vidámodik, méghozzá okkal, hisz négy, hat, nyolc jelölt osztozik a Fidesz-ellenes szavazatokon. Mihamarabb alkalom nyílik arra is, hogy a magáról túl sokat képzelő harcos felidézze az ajánlószelvény gyűjtése közben kapott ígéreteket. Eztán bizonyára vadul számol és megvilágosodik: a rokonság, csak a rokonság tartotta a szavát. Pedig a Bözsi néni hogy fogadkozott! A Palinak csak a pofája volt nagy, az Ede bá (az a ravasz disznó) is nagy ívben tett rá, inkább kikért még néhány kisfröccsöt, de szavazni ugyan el nem ment. A kétharmadosok ellenben jó előre meg- és felszólították a sajátjaikat: nem baj, ha a helyi fideszes jelölt a legalapvetőbb képességeknek is híján van, ez össznemzeti ügy, úgyhogy ha fintorral is, de tessék őt ikszelni.

Mi is a vágyott cél? A jelenlegi városvezető kijjebbrudalása, Esztergom megmentése. De miképp? Úgy, hogy lényegében mind a tíz egyéni körzetet tálcán kínáljuk az utált polgármester pribékjeinek? Sebaj, a maradék négy(!) listás helyen , - melyre az egyéniben is tök esélytelen civil eleve nem tarthat igényt - majd osztozhat az MSZP, a Jobbik és az LMP (valakinek kettő jut, az lehet az ellenzéki kiskakas). Tétényi meg a diadala (megelőlegezve!) után küzdhet a régi „jó képességűekkel” és az új generációs Meggyes-csicskákkal.

Persze, hogy mindenki jót akar, de ha a különböző politikai (kis)csoport(os)ok nem kötnek alkukat, süthetik. Már látom, ahogyan az eredmények megérkeztével egy időben jő a felismerés: a Gizi, a Lajos meg a Béla együtt többet szereztek, mint a győztes Dani. Az ő közös választói halmazuk talán elég lett volna? „Á, biztos nem, mert akik a Lajost kedvelik, sosem szavaztak volna a Bélára, a Gizit imádók meg…” Akár már most elkezdhetik ezzel vigasztalni magukat az érintettek. A jelmondatuk úgyis ez lesz: „Sehogy se’ lett volna esély, de én legalább megpróbáltam!” Nagyon derék, kösz’ a semmit!

B.G.