„Rákosi is irigyelné a módszereiket” kezdi nagyívű írását Esztergom polgármestere, aki hat oldalt engedélyezett magának a város hetilapjában, hogy a vele esett állítólagos sérelmeket felsorolja. Abban a hetilapban, amiben ellenzéki képviselők már hónapok óta nem mondhatják el véleményüket, és ami szinte csak Esztergom hihetetlen fejlődéséről szól.

A zavart, szánalmas panaszkodás, vádaskodás, annak a városvezetőnek a sirámait tartalmazza, akinek biztos szavazati többsége van a testületében, aki második teljes ciklusát tölti ilyen támogatottsággal a polgármesteri székben, akinek városába milliárdos állami és uniós támogatások érkeztek, aki minden gond nélkül hág át szabályokat, vesz semmibe bírósági határozatokat, és akinek a testületében 2 fő szocialista ül, akik közül az egyiket viszont kinevezi minden bajok okozójának.

Nyíri Attila szocialista képviselőt hihetetlen munkabírással, furfanggal, gonoszsággal és kapcsolatrendszerrel ruházza fel, aki a nap minden percében mást sem tesz, mint áskálódik, szervezkedik, valószínű mozgatja a titkosszolgálatoktól lefelé az egész ügyészségi, bírósági rendőrségi rendszert. Szerinte Nyíri (a vörös téboly és tombolás) egy mondatával megakadályozza, hogy turisták ezrei lepjék el a várost, ha már kérdez is hazudik, egy ellenzéki sajtótájékoztató meg már maga az ármány.

A város Meggyes más nyilatkozatai szerint világelső nagyon sok területen, de az országban biztos, hogy nem akad párja.

Most viszont valami történhetett, és lehet, hogy már maga sem hiszi ezeket a szépen megírt zengedelmeket Esztergom hihetetlen fejlődéséről, vagy valami komolyabb bajtól retteghet, mert most nagyon elkeseredettnek látszik.

Sajnos, a szerző erős felindultságából fakadó irományából nem lehet pontosan kivenni, hogy milyen ügyekről is van szó tulajdonképpen, de hogy itt a vég, az már szinte biztos.

A magáról harmadik szám harmadik személyben beszélő, a cikket aláíró Meggyes Tamásnak valóban komoly gondjai lehetnek, mert egy laikus olvasó is csak azt veheti észre, hogy a polgármester erősen elméretezte az indulatait, a veszélyt. A cikk "A Vörös téboly és tombolás" címet viseli, ami már magában is nevetséges annak, aki egy kicsit is tisztában van az országos és helyi politikai viszonyokkal.

A pszichológiában jártasak minden bizonnyal tudják annak a jelenségnek a latin kifejezését, amikor a vizsgált személy kényszeresen keres ellenségképet, és valamennyi kudarcát, vagy annak vélt jelenség okait egy személyre hárítja.

Az egyre több bírálót megszerző városvezető most megpróbál bűnbakot találni, és minden valószínűség szerint, valami elkövetkező eseményre koncentrálva teszi ezt, mert egyébként érthetetlen a kirohanása, éppen most - a szerinte beért - sikerek fényében.

A város 14 milliárdos adósságállománya, ami az idei költségvetésben lényegében 18 milliárdra növekszik, és aminek az eredményei nemigen vehetők észre a város fejlődésében, nehéz teher lehet.

A folyamatos előremenekülés politikáját alkalmazó városvezetés minden valószínűség szerint elért arra a pontra, amikor ez a módszer nem alkalmazható tovább. A megszokott költekező, osztogató gyakorlat a végéhez közeledhet, és ez, mint ez az írás is mutatja, súlyos megpróbáltatás lehet a polgármester idegrendszerének.

Nos, ilyenkor kellene valaki mellé, aki figyelmezteti, hogy itt az ideje a pihenésnek.

Vagy legalább ne írjon.
Az írás itt olvasható.